Klasszikus (ókori) drámához nyúlni egy rendezőnek mindig elég problémás lehet. Mert: vagy megmarad annál, hogy ez ókori darab, játsszuk úgy, és buggyos ruhákban mondják a színészek az időmértékes sorokat; vagy (ami az izgisebb variáció) modern környezetbe helyezi át a darabot és így világít rá a mondanivalóra. Na de mi legyen egy olyan vígjátékkal, aminek igazi erkölcsi üzenete nincs, leginkább csak szórakozni jó két órára?

A tavalyi év munkája meghozta gyümölcsét. Osztályunk 18 tagja és a sajnos már csak volt osztályfőnökünk egyhetes horvátországi táborban vehetett részt, csakúgy mint az előző évben. December elejétől kezdve 34 helyen adtuk elő a székely betlehemes műsorunkat és a tavasz folyamán pedig több intézménybe jutott el a környezetvédelmis kiállításunk. A Kerek Világ Alapítvány jóvoltából, az első 3 helyezett csapat elutazhatott augusztus elején egy angol-német nyelvű táborba.

Tanévet nyitni kell, valahogy el kell kezdeni. Van, aki kilométer hosszúságú díszbeszéddel teszi ezt, van, aki szónoki exhibicionizmusát az évzáróra tartogatja. De akárhogy is vesszük, az év bizony elkezdődik, s szeptember 1-ét követően újra az iskolapadokban találhatjuk magunkat. A DSZ stábja körbejárt néhány suliban, hol mit mondtak nagy és bölcs vezetőink, most már lezárultösszeállításunkban már olvasható a Szentgyörgyi és a KDG évnyitója, estig pedig reméljük még több suliról kiderül a miként és a hogyan.

Nyár vége felé már minden diáknak lefelé görbül a szája, hisz’ nemsoká kezdetét veszi az iskola; nem sokaknak van kedve visszaülni a padokba. Ilyenkor a legtöbben még igyekeznek kihasználni az időt, és minél több programra elmenni. Sokan voltak így (persze nem csak diákok) a Cromwell Ifjúsági Színtársulat által bemutatott Oscar című darabbal augusztus 29-én a szombathelyi Agora Művelődési és Sportházban, köztük én is.

Volt négy lelkes nemzet, egy Lajos Krisztina, egy LOGO Ifjúsági Szolgálat és egy Bozsoki Kastélyszálló. Így indulhatott el a Colour Your Life ifjúsági csereprogram, norvég, észt, német és magyar résztvevőkkel, akik között mi is ott lehettünk. A téma adott volt, hiszen a négy különböző kultúra, különböző emberekkel, tapasztalatokkal és véleményekkel jól és könnyen megfért egymás mellett ebben a több mint egy hétben.

Élt bennem egy kép Róla. Egy, a filmekből, könyvekből, képekről teljes nyugodtságot, romantikusságot, különleges hangulatot és életstílust sugárzó kép, egy olyan megfogalmazhatatlan érzés, ami nekem a teljes tökéletességet jelentette. Aztán, míg oda nem értünk, megtudtam Róla pár dolgot és ezek után már annyira nem lelkesedtem. Megtudtam, hogy a franciák mennyire nagyképűek és önzők, és nem hajlandók máshogy megszólalni, csak franciául, viszont mindemellett elképesztően tudnak élni, ráadásul jól, hatalmas ráéréssel.

Általában a délutáni színházi előadásokon nem a legerősebb (vagy leghíresebb) szereposztás játszik, én azonban mégis teljesen meg voltam elégedve a Vámpírok bálja „második” szereplőivel augusztus 23-án. (Négyes szereposztással játsszák a darabot!) Úgy alakult, hogy körülbelül csütörtökön tudtam meg, hogy szombaton megyek színházba, úgyhogy a két rövid nap alatt igyekeztem a lehető legtöbb információt megtudni erről a musicalről.

Pesti tartózkodásom első napján (szerdán) bátyám bejelentette, hogy vasárnap valami nagy meglepetésre számítsak. Képzelhetitek, alig bírtam kivárni azt a pár napot, tippelgettem, találgattam, kérdezősködtem, mégis mi lesz A meglepetés, de persze semmit nem tudtam meg.