A világban sok minden és gyorsan történik. Az emberek megváltoznak, állatok halnak ki, és még sorolhatnám. A mai világban a legnagyobb gond az emberek viselkedése. Ez alatt nem csak a gyerekek csínytevéseit kell érteni. A felnőttek ugyanúgy követnek el hibákat, mint mi fiatalok. Ordibálva vonulnak végig az utcán, részegen kóvályognak éjjel- nappal. Mindezt megszokni szinte lehetetlen.

Kedves olvasók! Rendhagyó módon most nem egy cikkel, hanem egy igaz történeten alapuló tanmesével készültem Nektek. Hallgassátok szeretettel!

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás hegyen is túl volt egy kis falucska, Mucsaröcsöge. Ebben a faluban élt egy jóravaló, dolgos legény, akit a falubeliek egyszerűen csak Miskának hívtak. Nos erről a Miskáról tudni illik, hogy ő gyermekkorát és fiatal éveit egy nagyvárosban töltötte, ámbár elrabolta a szívet egy kedves arcú, pirospozsgás nőszemély, aki aztán falura csábította.

A tavaly decemberi szélsőséges időjárás alaposan próbára tett embert, állatot és utat egyaránt. A hőmérő higanyszála több héten keresztül alulról közelítette meg a nulla fokot, mi felvettük a legvastagabb télikabátunkat, az állatkák elbújtak, az utak repedéseibe pedig belefagyott a csapadék.
Aztán néhány hét elteltével az idő enyhülni látszott, mi sem fáztunk már annyira, és az állatkák is előmerészkedtek vackaikból, az utakat összetartó jég pedig felolvadt. Nos, a meglehetősen darabossá vált aszfaltot az autók kis idő elteltével széthordták, így az utakat sok helyütt kisebb-nagyobb lyukak kezdték tarkítani. Ezek a lyukak pedig egyre csak nőnek és nőnek…

Rengeteget gondolkodtam, hogyan álljak neki ennek a cikknek. Nem szeretnék közhelyekről beszélni, bár tulajdonképpen szerintem nem is lesznek azok, hiszen ezek mindennapjaink talán legfontosabb dolgai. A következő kis eszmefuttatás egy Novák Péter- est miatt pattant ki az agyamból. Miről is beszélt ő? Az életről, a mindennapjainkról, hogy hogyan érdemes élni, mire kell figyelni. Mondhatjuk azt, hogy manapság mindenki beszél erről, de ő valahogyan egészen máshogyan tudta előadni, úgy, hogy az még egy tizenévest is gondolkodásra késztetett – még ha most nem is dobált székeket, mert elmondása szerint egyetemisták között azt is beveti.

Mindig is elfogult voltam, ha a Megasztárról volt szó. Sosem zavartak a néhol hamis hangok, nem foglalkoztam bulvárlapok híreszteléseivel, valahogy nem tudott érdekelni, mert hát „része lehetek a legendának”, hiszen a kereskedelmi televízió véletlenül értéket teremtett: nem akármilyen tehetségeket fedezett fel, és ezt az érzést senki és semmi nem ronthatta el. Igen, ezt éreztem a Megasztárral kapcsolatban az eddigi három széria alatt.

- Na, gyere, akkor, na! –üvöltött a „kedves” kalapos úr a bicikliről, akit csak haverom jó reflexei mentettek meg attól, hogy a kocsi motorháztetőjén landoljon. Mikor barátom szóvá tette neki, hogy elég életveszélyes manőverrel sikerült minket jobbról kerülnie a parkoló kocsik mellett, még neki állt följebb. Aztán a legviccesebb a sztoriban az, hogy a mellettünk futó járdából egy keskeny sáv vastag sárga vonallal a kerékpárosok számára volt kijelölve.

Napjainkban gyakran hallani a torrent, torrentezés kifejezést fiataloktól és felnőttektől egyaránt. Na de mit is takar ez? A válasz sokkal egyszerűbb, mint ahogy azt a számítógépes világban megszokhattuk. De kezdjük rögtön az elején! Az ötlet és a megvalósítás egy Bram Cohen nevű, 1975-ös születésű amerikai fiatalembertől származik, és mint minden más zseni, ő is nagyon fiatalon kezdte a „bűvészkedést”. Már 5 évesen megtanulta a BASIC programnyelvet a család számítógépén, innen pedig egyenes út vezetett az matematikai/informatikai pályára.

Rohamosan fejlődő világunkban sokszor azon kapjunk magunkat, hogy valami szokatlan, eddig nem látott, nem tapasztalt dologgal állunk szemben és bármeddig is tűnődünk ezeken a globalizáció nyújtotta újdonságokon nem bírunk rájönni mik is azok tulajdonképpen, vagy épp mi célt szolgálnak.