Hm, őszintén szólva egyáltalán nem szenteltem figyelmet az egésznek. Az újságban olvastam, hogy nem jutottunk a döntőbe, de körülbelül ennyit tudok róla. Ha a győztes így nyilatkozik az általa megnyert versenyről, akkor meg magát is minősíti szerintem.
Betti 16

Szerintem régebben nagyobb jelenősége volt, amikor még nem volt internet, mert az együtteseknek nagy lehetőség volt arra, hogy bemutatkozzanak és külföldön is ismertek legyenek.

„A valóság, mint megrepedt cserép,
nem tart már formát és csak arra vár,
hogy szétdobhassa rossz szilánkjait.”

100 éve született Radnóti Miklós. Az iskolában mindenki megtanulta, vagy majd meg fogja tanulni életrajzát, a "hivatalosan" legfontosabb műveit. De az embernek rá kell jönnie, hogy Radnóti sokkal több annál, mint amit a tankönyvek írnak, több, mint az a három-négy vers, amit a szöveggyűjtemények tartalmaznak.
100 éves lenne a költő. Az ő tiszteletére - meg úgy egyébként is a magunk örömére- olvassunk Radnótit!

Ha valaki azt kérdezi tőled, hogy „Te nem vagy éhes?”, akkor az azt jelenti, hogy ő éhes. Ha azt kérdezi, hogy „Nem fázol?”, akkor valószínűleg a kérdező fázik. Ha pedig egy iskolai felmérés azt szeretné kideríteni, hogy szerinted sokat isznak, drogoznak, cigiznek a fiatalok, akkor nyilván többen úgy vélik, hogy igen. Egy életmódot vizsgáló kérdéssor hasonló tartalmú kérdéseket tett fel nekem, és a lehetséges válaszok miatt egy picit elcsodálkoztam. Ennyire rossz a helyzet vagy talán én lennék egy naiv angyal?

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, az üveghegyek mögött, a kacsalábon forgó kastély mellett, ahol a titkos labirintus és a varázskastély kereszteződik, a sárkányok földjén is túl, a boszorkány háza előtt, de még a gombaházak mellett, ahol a kurta farkú malacok röfögnek; élt egy egyszerű kislány. A kislány egyik délután elhatározta, hogy visszakalauzol minket a mesék világába. Mindenkinek volt kedvenc meséje, amire talán még most is emlékszik. Neked például mi? Ugye most elgondolkodtál?

Hazárd megye lordjai, Kicsi kocsi, Knight Rider, Tolvajtempó, Vissza a jövőbe, Starsky és Hutch, Taxi…
Vajon mi a közös ezekben az elsőre elég különbözőnek tűnő sikerfilmekben?

Nos, akinek sikerült kitalálnia, az kap két szóbeli vállon veregetést, aki pedig több perces fejtörés után sem bírt rájönni a megoldásra, annak mindenképp javaslom, hogy olvasson tovább!

Egy fiatal jelentős döntési kényszerek előtt áll, gondolok itt arra, hogy hova tanuljon tovább, mi legyen, ha nagy lesz, sőt ha fiú, azon is gondolkodnia kell, hogy megy-e a sárga pulcsihoz a kék nadrág. Milyen nehéz is az ifjúkor – szinte látom, ahogy a sok-sok olvasó sóhajtva dől hátra a széken, a leleményesebbek pedig gyorsan tennivaló listát készítenek. Ilyenkor mondanánk, hogy milyen könnyű is a felnőttek dolga, hiszen nekik tulajdonképpen csak dolgozniuk kell. Ám ma rájöttem, ez nem így van.

Február 14-e Bálint-nap, avagy a szerelmesek napja. A járványként induló, nem piros betűs ünnep a 90-es években környékezte meg Magyarországot. Rengeteg legenda övezi ezt a napot. Manapság nem mindenki ismeri őket, csak az ajándékozási szokást veszi át. Vajon tisztában vagyunk a szóban forgó nap múltjáról? Ki hogyan ünnepli ezt a napot? Ki mit gondol az átvett szokásról? Íme a válaszaitok.

Február 2.-án reggel 7.30-kor rendkívül érdekes események áradata zúdult a kőszegi Jurisich Miklós Gimnázium diákságára. Ugyanis hosszas készülődés és várakozás után kezdetét vette a diákhét. Ezzel együtt pedig őrült kampány indult a szavazók kegyeinek elnyeréséért. Nálunk ugyanis az a szokás járja, hogy a másod-, harmad-, illetve negyedévesek kiválasztott jelöltjei versengenek a diákigazgatói székért, egy csepp amerikai elnökválasztás-hangulatot hozva sivár mindennapjainkba. Az idei év jelöltjei Hortobágyi Miron, Beleznai Kinga, illetve Küttel Orsolya voltak, akik minden megtettek tőlük telhetőt annak érdekében, hogy bizonyítsák rátermettségüket.